Utazás, Nyaralás, Látnivalók

A Brač-sziget Közép-Dalmácia legnagyobb szigete, az Adria-i tengeren pedig a harmadik legnagyobb. A szárazföldtől a Brač-csatorna választja el. Ha felmegyünk a sziget legmagasabb pontjára, a 778 méter magas Vidova Gora-ra, beláthatjuk az egész dalmát szigetvilágot, hiszen az összes horvát sziget közül ez a legmagasabb.
A sziget azon partszakaszai, ahol a homokkő dominál, a domborzat sziklás és meredek, míg a többi sokkal alacsonyabb és homokos, főleg a sziget déli oldalán, ahol Farska-tól Bol-ig, illetve az északi partszakaszon, Sutivan és Supetar között. A sziget domborzata a karsztvidékekre jellemző, számos vízmosás, hasadék, völgy, üreg és öböl szabdalja. Brač szigetén jó minőségű termőföldek is találhatóak, a híres Primorje-i barna föld. Ez a talaj leginkább a sziget belső területein található.
Mivel a sziget nagyon gazdag homokkőben és dolomitban, már a római kortól kezdve innen szállították a köveket egész Dalmáciába, melyek alapanyagul szolgáltak az amfiteátrumok, paloták, templomok vagy síremlékek építésekor.
A Brač-szigeten nem találhatóak felszíni vízforrások. Állandó édesvíz-forrás csak Bol környékén található.


A Brač-sziget történelme

A Brač-sziget már a történelem előtti időkben is lakott település volt, valószínűleg már a mezolitikumban is, de az új-kőkorszakban biztosan, i.e. a III. évezredben. Ekkoriban itt Indo-Európai Illír törzsek éltek, akiknek a fő megélhetési forrása a szarvasmarha-tenyészet volt.
Amikor a rómaiak a szigetre érkeztek, településeket nem találtak, mindössze elszórt farmházakat, melyeket Villa Rustika-nak neveztek. Később, a VIII.-IX. században neretvai horvátok jöttek a szigetre, így az itt élő őslakos romanizált illír civilizáció beleolvadt a horvát néptörzsbe.
Brač-szigete a XI. századtól velencei fennhatóság alá került, majd a IV. Petar Kresmir király idejében a Horvát Királysághoz tartozott.
A XII. században hivatalosan a sziget a Bizánci birodalomhoz tartozott, de velencei kormányzóság alatt. 1107-ben Könyves Kálmán királysága alatt egy ideig Brač szigete a magyar Koronához tartozott, ám Velence 1135-ben elfoglalta. Közben a Bizánci Birodalom elbukott, majd 1180-tól ismét Magyarországhoz tartozott a sziget, ezúttal II. András uralkodása idején, aki a szigetet a Krk-i Frangepán családnak adományozta.
Később az Omis-i kalózok vetették meg a lábukat a szigeten, ezért a lakosság a Velenceiek segítségét kérte, így 1278-tól ismét Velencei fennhatóság alá került a sziget és az is maradt 1358-ig. Még ugyanabban az évben újfent Magyarország részévé vált a sziget. 1394 és 1420 között számos alkalommal cserélt gazdát Brač, hol a Horvát királyság része volt, hol Magyarországé. Végül Velence ismét elfoglalta a szigetet, amely az uralma alatt is maradt, egészen a Velencei Birodalom végső bukásáig, amely 1797-ben következett be.
Eleinte a Velenceiek bizonyos fokú önrendelkezési jogot biztosítottak a helyi vezetés számára, megőrizték az addig fennálló hatalmi struktúrát, azonban a jogrendszert a velenceihez igazították, amely erősen különbözött a helyitől. Brač hercege fokozatosan elszegényedett, a velencei nemesség pedig megerősödött. Ők visszaszorították az önrendelkezési jogokat és arrogánsan kezelték a helyi ügyeket.
Velence bukása után Brač lakosai úgy gondolták, hogy megszabadultak a velencei uralom alól, ám a Habsburg birodalom el foglalta a szigetet. Az Osztrák-Magyar uralom 1805-ig tartott. Egy évvel később orosz hadak érkeztek a szigetre, ám őket francia erők verték ki a szigetről. A béke még ekkor sem érkezett el a szigetre, ugyanis 1811-1812-ben angol hadihajók sűrűn megtámadták a településeket, legfőképp Bol-t.
A napoleoni birodalom bukása után 1814-ben újfent osztrák kézre került a sziget. 1823-ban végre horvát fennhatóság alá került, ekkor 7 régióra osztották a szigetet, a főváros pedig Bol lett. 1918 december 1-én megalakult Jugoszlávia, így Brač szigete is az újonnan szerveződött állam részévé vált. Ez az egyesülés azonban nem vált a horvát nép javára.
A sziget Tito marsall birodalmának a része maradt a Második Világháború után is, egészen az 1991-ben kikiáltott horvát Függetlenségi Nyilatkozatig.

Éghajlat és természeti jellegzetességek

Brač-sziget éghajlata jellemzően enyhe, a telek esősek, a nyarak pedig szárazak és melegek. Nagy hőmérséklet különbségek nem tapasztalhatóak, leszámítva az 500 méteres tengerszint feletti magasságot meghaladó hegyvidéken. A sziget északi része télvíz idején ki van téve a szárazföld, a Biokovo-hegy felől fújó hideg szélnek, a bórának.
A sziget növényvilága az éghajlatnak megfelelően alakult ki. A domináns növényfaj a szigeten a magyaltölgy (Quercus ilex), melynek populációja egyre csökken, részint az utóbbi időszak fakitermelései miatt, részint pedig az erdőtüzek miatt. Helyükre áthatolhatatlan sűrűségben növő örökzöld macchia-fajtákat telepítenek. Az egykori sűrű magyaltölgy, feketefenyő, gyertyán, Montpelier juhar erdők, megvédték a termőtalajt az eróziótól. A magyaltölgyeket és más fajtákat is kivágták és Splitbe vagy Olaszországba exportálták mint kiváló tűzifát. A sziget erdőit azért is irtották, hogy tüzelőanyagként hasznosítsák a mészégető kemencékben. Az oltatlan mész kinyeréséhez rengeteg fát kell elégetni. Napjainkra már csak a sziget egy negyedét borítja erdő, nagyrészt az itt őshonos aleppói fenyő (Pinus halapensis), melyek egyes példányai a 300 méteres magasságot is elérik. Ennél magasabbra a szintén őshonos dalmát fekete fenyő (Pinus nigra dalmatica) nő, akár a 400 méteres magasságot is elérheti.
A Brač-sziget több mint 130 madárfajnak otthona, télen és nyáron egyaránt.
A vadfajok mellett számos háziállat is él a szigeten, szép számmal juhok és kecskék. Ez utóbbi a sziget szimbólum állata is, ősi idők óta.
A kisemlősök osztályába tartozik a nagy pele (Glis Glis), amely úgyszintén Brač szimbólumai közé tartozik. Ez az állat leginkább egy nagy egérre hasonlít, viszont gyönyörű bozontos farka van. Ez az állatfajta a Brač-i éttermek egyik specialitása is.
A csúszómászók közül a sziget egyik legismertebb faja a homoki vipera (Vipera ammodytes), mely egy kis szarvacsát visel. Ez a közepes méretű (60-80 cm) viperafaj nevétől eltérően nem a homokos területeken él. Könnyen felismerhető a hátán cikk-cakk vonalban végigfutó barna csíkról. Ennek a kígyófajnak erős mérge van, de nem támad, csak ha veszélyben érzi magát. Leginkább a déli fekvésű aljnövényzettel borított területeken, kövek, romok között lehet találkozni vele.


A Brač-sziget gasztronómiai jellegzetességei

A hagyományos dalmát konyha fogásai mellett a Brač-szigetnek megvannak a saját kulináris specialitásai is.
A Brač-i bárány, sosem kóstolt füvet, mindössze az anyja tejét. A bárányból készült, az ókorból származó specialitás a "vitalac". Ez a különlegesség a bárány belsőségeiből készül (máj, lép, szív, tüdő), melyet a bárány hüvelyébe töltenek és roston sütnek meg. Miután párszor megfordítják a parázs fölött, báránybéllel körbetekerik, majd készre sütik. A vitalac-ot vacsora előtt szolgálják fel, addig, ameddig az egész bárány ki nem sül.
Egy másik specialitás a "butalac". Ez a specialitás töltött bárány-lábszár, melyet illatos füvekkel dörzsölnek be, majd Prošek-el (híres dalmát desszertbor) locsolnak meg. Egyéb bárányból készült specialitás a "janjeci tingul" (párolt bárány), valamint a bárány "teca"-ban (serpenyőben).
A Brač-i sajtok nem kevésbé híresek. Ezek közül a "procip" kiemelkedő különlegesség. Ez friss sajtból készül (nem több mint egy napos), melyet szeletekre vágnak és karamellizált cukorban sütnek meg.
Hagyományos és üdítő ital a "smutica", amely négy-ötöd rész friss kecsketejből és egy-ötöd rész vörösborból készül. Állítólag maga Hippokratész is ajánlja a fogyasztását. Ennek a különleges italnak az íze és színe felejthetetlen.


A sziget települései

A Brač-sziget legnagyobb települései Pucisca és Supetar. Az itt élő emberek hagyományosan növénytermesztésből (olíva, szőlő, gyümölcs), állattenyésztésből és halászatból élnek. Postirában és Milnában nagy halfeldolgozó üzemek is működnek. Brač-szigete híres az itt bányászható kiváló minőségű építési kőről. Postira, Pucisca, Splitska és Selca mellett nagy kőbányák találhatóak. Donji Humac mellől bányászták egykor a híres Diocletianus-palota építésekor használt követ.




Bol

A várost a Brač-sziget déli felén találjuk, ez a sziget legrégebbi települése. A kis városka sok idővel azelőtt keletkezett, mielőtt még turista paradicsommá vált volna, ami nem csoda, hiszen több mint 10 km-es strandolásra alkalmas partszakasszal rendelkezik. Legnagyobb strandja, a "Zlatni rat" az Adriai-tenger egyik legszebbike. Tovább... Bol

Supetar

Supetar a sziget adminisztratív központja. Több történelmi emlék is megtekinthető ezen a településen és a kultúra kedvelői a galériába is ellátogathatnak. Minden évben megrendezik a nyári fesztivált, ahol színdarabokat, koncerteket és népművészeti bemutatókat tekinthetnek meg a turisták. Tovább... Supetar

Sutivan

Sutivan egy község, a Brač-sziget tengerpartján. Splittől mindössze 13 km-re található, mellyel megalapítása óta jó kapcsolatokat ápol. Mikor Diocletianus, a volt római császár elkezdte palotája építtetését, egyik polgártársa itt épített magának palotát, hogy közelebb legyen szeretett császárához. Tovább... Sutivan

Sumartin

Sumartin, a Brač-sziget keleti kapuja. Mindazon által, hogy a sziget legfiatalabb települése, elhelyezkedése miatt történelmi és kulturális fejlődése eltér a sziget többi településétől. Az egykori halász és hajóépítő falu, ma turista látványosság, ugyanakkor egy remek kis oázis mindazok számára akik a csendet és nyugalmat kedvelik. Tovább... Sumartin

Pučišća

Pučišća-ban sok látnivaló és szórakozási lehetőség várja a turistákat. A strandjai kavicsosak, de kisgyermekek számára is alkalmasak, mivel a víz általában lassan mélyül. Sok kis öböl közül is választhatnak a turisták, így ha nem szeretnének egy zsúfolt strandon fürdőzni, választhatnak egy számukra megfelelő eldugott partszakaszt. Éjszaka sem áll meg az élet a városban, ilyenkor számtalan szórakozóhely, koktél bár és szabadtéri program várják a fiatalokat. Tovább... Pucisca

Selca

Selca a természeti szépségeiről és a látványosságairól híres. A településen mindenki nyugodtan pihenhet, itt a gyönyörű tájak, fák és a víz összhangja várja a pihenésre vágyókat. Tovább... Selca

Škrip

Škrip a sziget egyik legrégebbi települése, egyike azoknak, amelyeket mindenképp meg kell látogatni a szigeten. A település védőszentje Szent Helén, őt augusztus 18-án ünneplik a helyiek. Az Omis-i kalózok sűrű támadásai miatt a partvidéki településekről ide menekült a lakosság és alapított itt várost a sziget belsejében, minél távolabb a kalózok által fenyegetett partvidéktől.
A tengertől való viszonylagos nagy távolság miatt, az itt élő emberek fő foglalkozása a mezőgazdaság.
A Splitskába vezető út mentén az első érdekesség amelyet megpillantunk, annak a VI. századi ókeresztény templomnak a romjai, melyet egykor Szent András (Sv. Jadro) tiszteletére építettek. Amint beértünk a faluba, a központtól balra találjuk a XVIII. századi Szent Helén templomot. Itt ifj. Jacopo Palma két híres festményét is megtekinthetjük. Az egyik Krisztus megkeresztelkedését ábrázolja, míg a másik a Szent Szüzet a Szentek körében.

Esculapio

A helyi legenda azt tartja, hogy Škripben született Szent Heléna, aki Nagy Konstantin császár édesanyja volt.
A Szent János templom a temetőben található. A korai román stílusú Szentlélek templom is a temetőben áll, valamikor a IX.-X- században épült egy korábbi, IV. századi templom alapjaira.


A temető mellett található a Brac-i Múzeum, melynek a fehér tetőzetű Radojković-ház ad otthont. A múzeum, pontosabban a Radojković-ház részét képezi az azonos nevű torony, melyet a XVI. században emeltek, a török invázió miatt. Egy másik legenda szerint, a torony egy római mauzóleum helyén áll, amely egy még korábbi i.e. 5000-ben épült Ciklopsz-i fal maradványaira épült. Állítólag az egykori mauzóleumban volt eltemetve Diocletianus császár felesége Prisca és leánya Valéria.


A Cerinić-kastélyt, mely a XVI. században épült, úgyszintén a főtéren találjuk. A kastély előtt két római szarkofág látható.


Postira

Postira egy kedves kis település a sziget északi partján, ahol egy halászkikötő is található. A falut először 1347-ben említik Postrena néven. A falu látványosságai közé tartozik a plébániatemplom, amely a XVI. században épült, később többször újjáépítették. A templomban számos velencei barokk stílusú festmény található.


Vladimir Nazor költő szülő házát is érdemes megcsodálni, amely reneszánsz stílusban épült.
Postira keleti részén, a Lovrecina öbölnél egy V. - VI. századi kora keresztény bazilika romjai is megnézhetőek, amelyben két szarkofág is jó állapotban fennmaradt.


Az itt nyaralók sok strand közül választhatnak, amelyek között homokos, aprókavicsos és sziklás is található. A strandok körüli fák hűs árnyékában pedig kellemesen lehet pihengetni a napfürdőzés után. A legkedveltebb strand a 3 kilométerre található Lovrecina, mely gyermekes családoknak is ideális és őrzött parkolóval is rendelkezik.


Postira-ban sok sportlehetőség közül lehet választani, például búvárkodás, csónakázás, strandlabdázás, focizás, teniszezés, de a kevésbé sportosak egy kellemes sétát is tehetnek a vízparton. Este pedig egy hangulatos kis vendéglőben megkóstolhatják a helyi halkülönlegességeket. Az ínyencek vacsora után mézédes szőlőt vagy fügét is nassolhatnak, amelyeket a helyiek termelnek.


Splitska

Splitska, keleti irányban található, Supetartól mindössze 8 km-re. A XIII. században az Omiš-i kalózok elpusztították, ám a XVI. században újfent felépült. A településen a Boldogságos Szűz Mária templomot 1228-ban építették egy másik templom helyére. Az oltárképet amely Szűz Máriát és a szenteket ábrázolja, Leadro Bassano velencei festő festette 1577-ben reneszánsz stílusban.


A bíróság épületét a Cerinic család építette 1577-ben. A nem messze található Rasoha kőbányában, ahonnan a Diocletianus palota építéséhez is szállítottak köveket, egy domborművet is meg lehet tekinteni, amely Héraklészt ábrázolja és valószínűleg a bányában dolgozó rabszolgák készítették. Az ókorban Splitska kikötőjéből indultak útnak a kővel megrakott hajók a világ különböző tájai felé, mivel ez a kikötő van a legközelebb azokhoz a bányákhoz, ahol a minőségi követ bányászták. Többek között a Brač-szigetről származik az a kő is amelyet a Split-i Diocletianus-palota mellett, a Washington-i Fehér Ház, a Liverpool-i Katolikus Katedrális főoltára vagy a Berlin-i Reichstag építésekor használtak.
A település kedves, csendes hely, ahol a kisgyermekes családok is nyugodtan nyaralhatnak. A helyiek magánszállásokkal és apartmanokkal várják a turistákat és természetesen mindenhol meg lehet kóstolni a helyiek által készített házias ételeket.


Nerežišća

Nerežišća valamikor a sziget "fővárosa" volt, de az idők folyamán, amikor a sziget egyre inkább benépesedett elvesztette jelentőségét. A település akkor alakult, amikor még fennállt a kalózkodás miatti fenyegetettség, így a sziget belsejében épült fel. Később, mikor a Velencei Köztársaság felszámolta a kalózkodást a térségben, akkor kezdtek el létrejönni vagy fejlődni a tengerparti települések is. Napjainkban mindössze néhány százan laknak a faluban. A település egyik érdekessége, hogy az egyik régi házban működött Horvátország egyetlen rágógumi gyára.
Aki a környéken jár, innen feljuthat a sziget legmagasabb pontjára a 778 méter magas Vidova Gora csúcsra.


Nerežišća történelmi emlékei közül említést érdemel a Városháza, szép művű lodzsájával illetve a Sv. Jure-kápolna.
Az 1578-ban épült Szent Péter templomban egy XV. századi reneszánsz műalkotást láthatunk. E kései reneszánsz dombormű Nikola Lazanić munkája.


Povlja

Povlja egy kis falu, 10 km-re a Sumartin kompkikötőtől, az azonos nevű kis öböl partján. Lakói borászattal, halászattal és olajbogyó-termesztéssel foglalkoznak. Több kis öböl és strand is található Povljanában, így akik fürdőzéssel szeretnék tölteni a nyaralást, nem fognak unatkozni. Povlja környékén számos kis öböl található, mint például a Travna, Smokvica, Ticja luka, vag a Tatinja, melyekben számos strand található. Maga a Povlja-öböl is egy biztonságos kikötő. Már a római időkben is kikötő helynek használták. Ezt a feltevést alátámasztják az öbölben talált római kori amforák is.

Wolfgang Hunscher, Dortmund

A sziget legnagyobb keresztény bazilikája is itt helyezkedik el, amelyet mindenképpen érdemes megtekinteni! A bazilika valamikor az V. század végén vagy a VI. század elején épülhetett, jelenleg számos turistát vonzz. A bazilika alaprajza alapján megfigyelhető, hogy az építménynek volt átriuma, szentélye, és keresztelő kútja. A keresztelő kápolna falain még láthatóak freskó maradványok.


Milna

Milna egy kis település, amely Supetar-tól 20 km-re található délnyugati irányban. Az azonos nevű öblében kikötő működik, melyet már a régi időkben is használtak. Napjainkban a menetrendszerű kompjáratok kötnek itt ki, de van egy nagy jachtkikötője is. A Vlaška-öbölben kellemes, rendezett strand várja az ide látogatókat. Az itt üdülőknek érdemes megtekinteniük a Miasszonyunk plébániatemplomot, amelyet 1783-ban építettek. Az Angyali üdvözlet nevű oltárképet is látni kell, amely a XVIII. században készült.


Milnában érdemes megkóstolni a helyi borokat, hiszen a helyi szőlőültetvények terméséből sok zamatos bor készül. A turistákat apartmanok és magánszállások várják, ahol a helyi étkeket is megkóstolhatják.

Mirca

Mirca, egy festői kis falu mindössze 3 km távolságra Supetartól. A főútról mindössze fél órai gyaloglással elérhető. A falut a XVI. században alapították a közeli Sutivan és Donji Humac lakosai. A XVIII. században építettek egy kis templomot a Szűz Mária templomát, amelyben két festmény is megnézhető. Az egyik a Madonna hét bánata, melyet a Supetari Felix Tironi készített, a másik Pave Gospodnetic műve, a Szent Cirill és Szent Metód. A kis településen minden év július másodikán rendezik a Mirca hölgye fesztivált. A turisták magánszállások és apartmanok közül választhatnak, az éttermekben pedig az igazi horvát konyha ízeit lehet megkóstolni. A nyaralás itt biztosan békésen és kellemes hangulatban fog telni.




Murvica

Murvica egy 29 lelket számláló kis település Bol-tól 6 km-re, nyugati irányban. A település a sziget déli oldalán fekszik a karszt-barlangok között. Első alkalommal 1286-ban tesznek említést a faluról. Ez a település látta el élelemmel az itt élő szerzeteseket. A szerzetesek és apácák a XV. században érkeztek a településre Poljicából, ahonnan a törökök elől menekültek ide. 1512-ben a szerzetesek nem messze a falutól, Dračeva luka mellett egy kolostort emeltek, ez a Dutić kolostor. Később további két kolostor is épült itt, az egyik a Murvica-i sziklák alatt 1416-ban, ennek a neve Stipančić kolostor, majd valamivel később, 1497-ben pedig a Silvio szerzetesrend kolostora. A szerzetesek Murvica környékén egészen a Második Világháború kezdetéig éltek.


Bobovišća na Moru, Bobovišća és Ložišća

A Bobovišća na Moru, Bobovišća és a Ložišća három kis település Milna-tól északra. A települések egy kiterjedt egységet hoznak létre a gyönyörű "fjord" partján. Itt, a Bobovišća na Moru jelenti a kijáratot a két másik falu számára. Egy mély vizű öbölben rejtőzik, melyet dombok vesznek körül, megvédve azt a szelektől.


A településen hajót és gondolát is bérelhetünk, valamint lehetőség van a búvárkodásra és a vitorlázásra is. A helyiek kedvenc időtöltése mindhárom faluban a bowling, melyen bárki részt vehet.
A régészeti kutatások nyomán, melyet a közeli Vicja Luka-ban folytattak, kiderült, hogy a települések keletkezése egészen a görög időkig vezethetőek vissza. Bobovišća szomszédságában látható a három falu legfontosabb történelmi öröksége a reneszánsz kastély. Mindhárom település e köré a kastély köré épült a XIX. századtól. A kastélyt a Poljicából származó Nazor-ok építették.
Ložišća falujában a híres építész Ivan Redic egyik munkáját tekinthetjük meg, a gyönyörű neoromán templomtornyot.




Videók
Brac-sziget
Közép-Dalmácia