Korcula-sziget

A Korcula-sziget Dalmácia egyik legnagyobb és leglakottabb szigete. A Mediterrán régióban találjuk, az Adria-i tengerben, Dalmácia déli részén. Lakosai leginkább a turizmusból és a mezőgazdaságból (bortermelés, olíva- és zöldségtermesztés) élnek. Az itt élők egy része a hajózásból is él, ami nem csoda, hiszen az egész régióban nagy múltra tekint vissza a hajózás és a hajóépítés. Korcula az Adria-i tenger egyik legzöldebb szigete. A sziget nevét - akárcsak sok más horvát sziget nevét is - az ókori görögök adták. Sötét, sűrű erdőségei miatt, az első itt letelepedett görögök "Melaina Korkyra"-nak nevezték, ami Fekete Korfu-t jelent.
Horvátország ezen részének Korcula az egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. Magának a szigetnek gazdag művészeti és kulturális hagyományai vannak, valamint kiemelkedő természeti szépségei, mint például számos kis elhagyatott partszakasza és öble, apró, lakatlan szigetei. A sziget "fővárosa" az azonos nevű Korcula város, amely egy jellegzetes, védőfalakkal körbevett középkori város, kerek védőtornyokkal és piros tetejű házakkal. A görög mitológia is megemlíti Korcula-t, melyet a görög mitikus hősökkel is összefüggésbe hozott, mint Aineiasz (feladatul kapta Itália megalapítását) és az Argonauták (50 harcos, akik a görögöket kellett segítsék Trója ellen).
Az előtérben Korcula óvárosa.

A Korcula-sziget földrajza és éghajlati jellegzetességei

Korcula, a Dél-Dalmáciai sziget, párhuzamosan húzódik a közeli kontinentális partszakasszal, kelet-nyugati irányzással. A sziget hossza 46,8 km, a szélessége pedig 5,3 és 7,8 km között változik. 270 négyzetkilométeres területével ez az Adriai-tenger hatodik legnagyobb szigete. A szigetet a Peljesac-félszigettől a Peljesac-csatorna választja el, mely a legkeskenyebb pontján 1270 méter széles.
Földtani szempontból a szigetet alkotó kőzet mészkő és víztartó dolomit, így a sziget bizonyos részein víztározó talajrétegek is vannak. A mészkövet keresztül-kasul szabdalják a szakadékok, aknák és víznyelők. A sziget közepén karszt-mezők (horvátul "karstic polje") találhatóak, melyeket meredek sziklafalak zárnak körül, valamint kis, száraz völgyek, melyekben vörös termőtalaj található (term rossa). A sziget egyes területeit homok (Lumbarda) vagy agyagos homok (Blatsko polje) borítja. Korcula teljes területének a 90 százalékát dombvidék barázdálja, ám ezek legnagyobb magassága sem lépi túl a pár száz métert. A sziget legmagasabb csúcsa a Klupica (568 m), mely majdnem a sziget közepén magasodik, Pupnat és Cara falvai között. További csúcsok a Gradina (554 m), a Kom (510m) és a Hum (377 m).
A sziget teljes partvonala 182 kilométer, ha ehhez hozzászámoljuk a közeli kis szigetekét is, akkor az további 54 kilométert jelent. A Korcula-sziget partvonalát számos kisebb-nagyobb öböl szabdalja. Az északi partszakasz alacsonyabban fekszik a délinél, könnyebben megközelíthető és számos természetes kikötővel rendelkezik, melyek védve vannak a Jugó-tól és más keleti szelektől. Ilyen öblök a Korcula, Banja, Raciste, Vrbovica, Babina vagy a Prigradica. A déli partvonala a szigetnek sokkal szabdaltabb, de meredekebb is, egyes helyeken a parti sziklafalak a 30 méteres magasságot is elérik. Itt számos horgonyzásra alkalmas öböl található, melyek védve vannak ugyan a Bórától, de nem nyújtanak védelmet a Jugóval szemben. Ilyen öblök a Zavalatica, Rasohatica, Orlanduga, Pavja luka, Pupnatska luka, Prizba, Karbuni, Grscica, stb. Csak a Brna-öböl van védve mindkét uralkodó széltől. A sziget nyugati végében található a legnagyobb öble, a Vela Luka.
A sziget klímája nagyon enyhe mediterrán jellegű. Az éves középhőmérséklet viszonylag magas, 16,8 fok, a legmelegebb hónap júliusban van, 26,9 fok átlaghőmérséklettel, míg januárban az átlaghőmérséklet nem süllyed 9,1 fok alá. A kis hőmérséklet ingadozások nagyon előnyösek a mezőgazdaság és a turizmus számára. A napos órák száma éves szinten 2700 óra.
Az eső viszonylag keveset esik errefelé, évente mindössze 41 napot, általában ősszel és télen, míg a legszárazabb időszak tavasz vége felé van, ezt csak időszakosan szakítja meg egy-egy rövid vihar. A hóesés szokatlan jelenség errefelé, leginkább a Pupnat csúcsán látható egy kis ideig, mert a hőmérséklet nagyon ritkán esik fagypont alá.
A szél leginkább a Peljesac-csatornában fúj. Nyár idején a frissítő nyugati szél a Misztrál fúj, a vitorlázók nagy örömére, télen a dél-keleti Jugó, valamint a hideg észak-keleti Bóra és az erős északi szél a Tramontana.
A Peljesac-csatornában a tengeri áramlatoknak nem túl erős a sodrása, leszámítva, ha közben a Jugó is fúj. Az árapály szintje kevéssé változó, általában nem több fél méternél.
Korcula-sziget

Korcula szigetvilága

A Korcula-i szigetvilághoz tartoznak a Badija, Kamenjak, Gojak, Planjak, Vrnik, Majsan, Majsanic, Gubavac, Knezic, Bisace, Sutvara, Stupe és Skoji szigetek, számos más kisebb szigettel együtt.
Korcula szigetvilágának legnagyobb szigete a Badija-sziget. Korcula óvárosától keleti irányba kell csónakázni, körülbelül 12 percet, hogy a szigeten partot érjünk. A sziget alapterülete körülbelül egy négyzetkilométer, ciprusok és fenyők borítják. A szigetet első alkalommal a XIV. században említi írásaiban Vlaho Ivanovic, aki szerzetesként élt itt. A szigeten az ebből az időszakból származó ferences rendi kolostor és temploma tekinthető meg, valamint számos római kori épületmaradvány. A régi Ferences-rendi kolostor 1392-ben épült egy ennél régebbi kolostor alapjaira, az idők folyamán pedig számos alkalommal nagyobbították meg. A kolostor mellett áll a Szent Kereszt kápolna, melynek barokk oltárát Giorgio Masario készítette a XVIII. században. A kolostor templomának sekrestyéjét árkádok támasztják alá, 1475-ben épült. A kolostor 1950 óta nem működik, értékes könyvtárának köteteit és a templom kegytárgyait átvitték más kolostorokba és templomokba Korcula-ban, Orebicben és Dubrovnikban. Nemrégiben a kolostort visszakapta a Ferences-rend, így jelenleg is nagyban folynak a helyreállítási munkálatok.
A Skoji-szigetcsoport 19 kis szigetből tevődik össze, melyek Korcula szigetétől keletre terülnek el, nem messze Korcula városától és Lumbarda falutól. A szigetek közül csak néhány lakott és egyiken-másikon kulturális emlékek is találhatóak. Korcula óvárosából bérelhetünk vízitaxit, amelyek kivisznek a szigetekhez. A helyi utazási irodák hajótúrákat is szerveznek, így fél nap alatt bejárhatjuk Korcula szigetvilágát.
A Vrnik-sziget a Korcula-i szigetvilág második legnagyobb szigete, lakott, itt találjuk az azonos nevű falut is. A festői faluban csak néhány család lakik, akik szobákat és apartmanokat tartanak fenn a turisták számára. A sziget kiemelkedő látványosságai a régi kőfejtők, összesen 29 darab. A szigetre nem jár komp, csak magán hajókkal és vízitaxival lehet ide eljutni. Az északi parton egy kőfejtő mellett áll a Segítő Szűzanya temploma, amely 1674-ben épült.
A Sutvara szigeten is régi kőfejtőket találunk, valamint szőlőültetvényeket. A sziget nyugati oldalán egy kis strand is található. Korcula lakosai előszeretettel látogatják a Planjak-szigetet, ez az egyik kedvenc kiránduló helyük. Stupe szigete leginkább a naturista strandjairól híres.
A kis Majsan-sziget történelme távoli időkre nyúlik vissza, az ókortól a középkorig. Itt egy ókeresztény templom maradványait is megtalálhatjuk, amely az V. században épült. A sziget nyugati partján egy régi hullámtörő gát maradványai is láthatóak a víz alatt.
A kis- és a nagy Sestrice szigeteket a helyiek Mala és Vela Sestrica-ként említik. A nagy Sestrica szigeten egy régi világítótorony áll, melyet 1871-ben építettek. A világítótorony lakásként is működött, itt lakott a toronyőr és családja. Jelenleg a világítótorony lakatlan, mivel a világító berendezéseket automatizálták, így nincs szükség állandó felügyeletre.
Badija-sziget

Mala és Vela Sestrica

Állatok és növények

A sziget mediterrán növényvilága gazdag és változatos. Korcula szigete az egyik legerdősebb sziget az Adria-i tengeren, területének a 61 százalékát borítják erdőségek és macchia bozótok. Toboztermőket mindenütt találunk a szigeten: aleppó-fenyőt (Pinus halepensis), mandulafenyőt (Pinus pinea), dalmát fekete fenyőt (Pinus nigra), ciprusokat és más fajokat. A Korcula-szigeten őshonos a magyaltölgy (Quercus ilex), vad olíva, a szentjánoskenyér és a babér. A macchia-nak nevezett aljnövényzetet hangafüvek, szamóca, szúrós boróka és bükköny alkotják. A szigeten őshonosnak számítanak bizonyos gyógynövények és más aromás füvek is, mint például a zsálya, a rozmaring, a levendula, a menta, a vasvirág vagy a majoránna. Az erdő fáin és az aljnövényzet bozótjain számos kúszónövény él.
A számos különösképpen dekoratív fafajta, cserje és más növény közül, melyek Korcula-n élnek, sok van, amelyek a trópusi vidékeken őshonosak, de jól alkalmazkodtak a sziget éghajlatához. Ezek számos növényfajhoz tartoznak, mint például a pálmafélék, az eukaliptusz, az oleander, a lilaakác, a murvafürt (bougainvillea) és több kaktuszfaj is.
A sziget állatvilága olyan ritka fajokkal büszkélkedhet, mint a máshol ritkán előforduló dalmát aranysakál (Canis aureaus Dalmatics) vagy a mongúz (Mungus mungo). A madarak is nagy számban fordulnak elő a szigeten, számtalaj faj egyedei élnek itt. Számos, a vadgazdálkodás szempontjából fontos állatfaj élőhelye a sziget, mint például a vadnyúl, a fácán, a vadkacsa vagy a vaddisznó. Nemrégiben a kis Badija-szigetre szarvasokat telepítettek.
A szigetet körülölelő tenger vizeiben, több mint 200 féle állatfaj él, a különböző halfajok mellett rákok, kagylók és tengeri sünök is.

A Korcula-sziget történelme

A legendáriumok szerint a Korcula-szigetet a trójai hős, Anténór fedezte fel i.e. a XII. században. Ugyanő volt aki Pádua városát (Olaszországban) is alapította. Neve Homérosz Iliászában jelenik meg.
A sziget már a közép- (mezolitikum) és az újkőkorban (neolitikum) is lakott földdarab volt. Ezt azok a régészeti leletek is alátámasztják, melyeket a Vela spila (Nagy Barlang) és a Jakas barlangban (Zrnovo falu mellett) találtak. Bár az említett korokban élt emberek hitvilága nem ismeretes, az viszont tudható, hogyan élték mindennapi életüket.
A sziget lakóinak második hullámát az illírek alkották. Valószínűsíthető, hogy a vándornép a Balkánra körülbelül i.e. 1000 körül érkezhetett. Az illírek félnomád, mezőgazdaságból élő nép volt. Számos régi kőépítmény és erőd (gradina) maradt ránk az Illírek idejéből.
Bár a történelmi feljegyzések nem támasztják alá a Homéroszi legendárium állításait, viszont tárgyi és írásos emlékek bizonyítják, hogy a sziget első kolóniáját a Knidosz-i görögök alapították "Melaina Korkyra" néven, i.e. a VI. században. Ezt a tényt számos görög időkből származó lelet támasztja alá, mint például a Korcula-i városi múzeumban látható sírkő, valamint egy vésett kőtábla, melyeket Lumbarda-ban találtak. Ezt a kőtáblát "Lumbarda Psephisma"-nak nevezik, gyakorlatilag egyféle alapító okirat, mely szerint a jelenlegi Vis városának (akkori nevén Issa) lakói egy második görög kolóniát alapítanak az i.e. IV. vagy III. században, melyet az illírek is elismertek. Ez a kőtábla jelenleg a Zágrábi Régészeti Múzeumban látható és Horvátország egyik legrégebbi írásos történelmi bizonyítéka. Ennek az ősrégi szerződésnek a nyomán, a két görög kolónia, Melaina Korkyra és Issa, békében éltek, egészen az illír-római háborúkig (i.e. 220-219).
A háború után a sziget a rómaiak kezébe került, részévé vált az "Illyris romana" római provinciának. Ezt követően a római polgárok folyamatosan érkeztek a szigetre. Római villák épültek az egész sziget területén, és bizonyítékok vannak arra nézve is, hogy szervezett földművelés is folyt. A régészek egykori római "junianum"-okat (római mezőgazdasági birtok, egyféle tanya) és templomok maradványait találták meg. I. sz. a X. században az Illyris romana-t két provinciára tagolták, Pannóniára és Dalmáciára, így Korcula szigete a dalmát provincia része lett.
A VI. században a Bizánci birodalom leigázott számos római provinciát, köztük Dalmáciát is. Ugyanerre az időszakra (a VI.-VII. századra) tehető a nagy népvándorlás is, ekkoriban özönlötték el a szlávok és az avarok a dalmát partvidéket. A partvidéki városokból a lakosság a szigetvilágba menekült. Rövidesen a szlávok ellenőrzésük alá vonták a Neretva-folyó vidékét, és tovább terjeszkedtek a Adria-i térségbe, így Korcula-szigetére is, amely a Neretva torkolatát védte.
A horvátok kereszténységre való áttérése a IX. században kezdődött, de a korai vidéki szlávok csak később fogadták el a kereszténységet. A korai középkorban ugyanabba a népcsoportba sorolták a Korcula-sziget lakóit is, mint a Pogányföld (Pagania) lakóit, a neretvaiakat. Időközben a neretvaiak gyorsan alkalmazkodtak a tenger adta hajózási lehetőségekhez, és tapasztalt hajósokká váltak, kalózkodással kezdtek el foglalkozni. A szabad átjárásért a velencei kereskedőhajók éves adót fizettek a neretvai kalózoknak (ezt megelőzően a Senj-i uszkókok foglalkoztak kalózkodással).
A IX. század végén rövid ideig a sziget bizánci fennhatóság alá került, majd 998-tól Pogányföld a Velencei Köztársaság részévé vált. II Pietro Orseolo velencei dózse expedíciót szervezett a dalmát partvidékre, és de-facto felvette a Dalmácia hercege címet. Korcula szigetét a XII. században foglalta el a velencei nemes Pepone Zorzi. Ebben az időszakban született a Városi Charta, amely biztosította a sziget biztonságát és szuverenitását, belső ügyeinek saját jogú kezelését.
A Nemanja testvérek (István, Miroszláv és Stracimír) - akik közül István nagyzsupán (az ispán megfelelője) édesapja volt az első szerb király Stefan Nemanjic - támadást indítottak a sziget termékeny nyugati partja ellen 1184-ben. A sziget lakosai a Dubrovniki (Raguza-i) Köztársaságtól kértek segítséget, akik elfogták Stracimír összes gályáját.
Korcula Statútuma 1214-ben volt első alkalommal leírva. Ez a dokumentum a második legrégebbi szláv jogi dokumentum, a XI.-XII. századi Russkaja Pravda után. Ez a dokumentum biztosította a sziget autonómiáját szomszédaival szemben: a Raska-i nagyfejedelemség, a Zahumlje fél-autonóm nagyfejedelemség, a Raguzai Köztársaság és a Velencei Köztársaság. A szervezett védelem érdekében minden településnek saját kapitánysága lett. Ebben az időszakban Korcula szigetén kevesebb mint 2500 lakos volt.
1221-ben III. Honorius pápa a szigetet a Krka-i hercegnek, Subics-nak adományozza, egy évvel később pedig az első megkoronázott szerb király, Stefan Nemanja, a Mljet-i Szent Benedek rendnek adományozta az összes szárazföldi és a szigeteken lévő kolostorát. Halála után, mivel több csodát is neki tulajdonítottak, a Szerb-Ortodox egyház Szent Simeon néven szentté avatta. A XII. század során a szigetet a helyi grófok kormányozták, a magyar korona laza ellenőrzése felett, később a Genova-i Köztársaság gyakorolta a hatalmat a magyar Koronához hasonlóan. A béke rövid időszaka 1255-ig tartott, mikor a velencei Marsilio Zorzi visszatért és újfent visszafoglalta a szigetet a Velencei Köztársaság nevében.
A helyiek szerint, 1254-ben, Korcsulán született az ismert világutazó Marco Polo. Történelmi bizonyíték nem került elő Marco Polo születési helyét illetően. Annyi bizonyos, hogy részt vett a Korcula-i csatában gálya parancsnokként, amely Genova és Velence között zajlott 1298-ban. Itt esett Genova-i fogságba. Híres úti kalandjait itt mondta tollba egyik rabtársának.
1358-ban a Zadar Békeszerződés során a Velencei Köztársaság átadja Korcula-t (a velenceiek Curzola-ként említik) a Magyar Királyságnak. 1390-ben a bosnyák király I. Stefan Tvrtko ugyan elfoglalja a szigetet, de a magyarok újfent visszafoglalják. 1396 decemberében Zsigmond király elajándékozza a szigetet a Blasic-i II. Durad Stracimirovic-nak, aki 1403-ban bekövetkezett haláláig uralta. Ekkor Korcula visszatért a Magyar Korona alá.
1409-ben a sziget újfent a Velencei Köztársaság birtokába kerül. 1571-ben a sziget sikerrel védekezik a Lepantó-i csata helyszínére igyekvő török flottával szemben, amiért a Pápa a "Fidelissima" címet adományozza Korcula-nak. A sziget éveken át Velence legfőbb faexportőre volt, valamint a velencei flotta egyik állomáshelye. 1776 és 1797 között Hvar után Korcula vált Velence legfontosabb előretolt helyőrségévé.
A Campoformio-i Egyezmény 1797-ben felosztotta a vesztes Velencei Köztársaság területét a Francia Köztársaság és a Habsburg Monarchia között, így Korcula a Habsburg Birodalom részévé vált. Azonban, a franciák 1806-ban elözönlötték a szigetet és az Illír tartományhoz csatolták. A francia uralom nem tartott sokáig, mert a rákövetkező évben I Peter Njegos herceg-püspök orosz segédlettel elfoglalja a szigetet a franciáktól, mely azon tervének része volt, hogy felépítsen egy új szerb birodalmat. A nagyhatalmak azonban 1815-ben úgy döntenek, hogy a sziget vissza kell kerüljön az Osztrák Korona alá. 1867-től Korcula az Osztrák-Magyar Monarchia Szilézia-i részéhez tartozik.
Az Első Világháború után, az 1915-ös London-i Egyezmény Olaszországnak ítélte a szigetet más területekkel együtt, amiért a háborúban a britek és a franciák oldalán harcolt. Olasz kormányzat alatt mindössze három évig volt a sziget, 1918 és 1921 között, miután az egész Dalmáciával együtt a Szerb-Horvát-Szlovén Állam részévé vált, amelyet 1829-től Jugoszláv Királyságnak neveztek. 1939-től Korcula része lett az autonóm Horvát Bánságnak.
A Második Világháború során a Tengelyhatalmak 1941-ben elfoglalják Jugoszláviát. Ekkoriban a szigetet Usztasa rezsim kormányozza a fasiszta Olaszország nevében. 1943-ban Olaszország és a Szövetségesek fegyverszünetet kötnek, ekkor egy rövid ideig a Jugoszláv partizánok a sziget urai, akik hathatós segítséget nyújtanak a Szövetségeseknek. Később a szigetet elfoglalják a német nácik, mígnem 1944-ben felszabadul. 1945-ben jön létre a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és Korcula a Horvát Népköztársaság részévé válik, egyike a föderáció hat tagállamának. 1991-ben Horvátország kikiáltja függetlenségét, melyet az Európai Unió és az ENSZ 1992-ben el is ismer.
Korcula-sziget

A sziget népessége

A Korcula-sziget lakosainak száma sok esetben változott széles határok között, köszönhetően a politikai és gazdasági körülményeknek, valamint a sűrűn előforduló járványoknak és más fertőző betegségeknek. A sziget jelenlegi lakói a VII. században letelepedett szlávok leszármazottai, valamint a rómaiaké, akik a XIV. század elejére teljesen beleolvadtak a szláv közösségbe. A XIV. század közepén kelt népszámlálási adatok alapján tudható, hogy akkoriban 5000 lakosa volt a szigetnek, melyek fele Korcula városában élt. A század végére köszönhetően a járványoknak, a betegségeknek és az 1571-es török ostromnak, a lakosság száma közel megfeleződött, így Korcula városának a lakossága mindössze 1000 fő volt, míg a sziget összlakossága mindössze 2500 lelket számlált. Ezt követően a sziget lakossága ugyan nőtt, de a fővárosé stagnált, egészen a XIX. század elejéig. A kor gazdasági nehézségei miatt számos mesterember hagyta el a szigetet, legfőképp a hajóácsok és a kőművesek szóródtak szét a Földközi-térség minden irányába. Ez az elvándorlási tendencia folyatódott a XX. század első évtizedeiben is, mikor sok ember vándorolt ki Dél- és Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra. A legtöbb ember 1925-ben vándorolt el, ekkor csak Blato-ból és Vela Luka-ból több mint 3500 lakos távozott. A XX. század második felében, főképpen a Második Világháborút követően, a sziget lakossága folyamatosan nőtt, míg napjainkra elérte a 20 ezret.

Néphagyományok és folklór

Bár a szigetlakók életmódja és munkastílusa jelentősen változott az idők folyamán, legfőképpen a XX. század második felében, számos régi hagyomány maradt fenn, melyek a vallásos, közösségi és családi eseményekhez kötődnek. A közelmúltig a lakosság nagy része a falvakban élt. Ők manapság is ugyanazt a nemzeti öltözetet hordják, mint évszázadokkal ezelőtt, melyek azóta nagyon kis mértékben változtak.
A mindennapi ruházat egyszerű, sötét árnyalatú, míg az ünnepi öltözet finom anyagokból készült, gazdagon kivarrott és díszített. Ez az ünnepi öltözet azonos formában jelenik meg a sziget összes falvában, és leginkább a folklór körök használják zenés, táncos fellépéseik alkalmával.
A hagyományos női öltözet alapszíne a sötét barna, melyet kék vagy fekete szoknya egészít ki, mellény, valamint bő fehér ing, melyet hímzés vagy csipke díszít. Kiegészítésképpen színes szövött vagy selyem derékpántot (tkanica) viselnek, régi stílusú arany ékszereket és több soros korall nyakláncot, amely nagyon népszerű a lányok és asszonyok körében.
A férfiak hagyományos ruházata többször is változott: A férfiak térd alatt összefogott nadrágot viselnek, selyemgalléros mellényt, selyem derékpántot, fehér inget és piros sapkát bojttal. Napjainkban ezt az öltözéket csak néptánc bemutatók alkalmával viselik, mint például a Kumpanija vagy a Mostra. Más folklór előadások alkalmával a férfiak egyszerű, hosszú fekete gyapjú nadrágot, egyszínű mellényt, szűk inget, széles derékpántot és időnként széles karimájú szalmakalapot viselnek. Ez a modern ruházat, mely azonos a falusi ruházattal, de mindenhol elfogadott.
A XIX. század végére a falusi nők új mintázatot kezdtek el használni, a városi divatnak megfelelően: szorosan összehúzott szoknya és széles ujjú kabát, azonos színű (barna, fekete, zöld, stb.) anyagból, ami lehetett brokát vagy vékony pamut. Kiegészítésképpen sok aranyékszert használtak.
Korcula-n számos hagyomány maradt fenn. A "Koledanjal" ünnepséget számos esetben megtartják: Szent Márton napján (november 11.), Szent Katalin napján (november 25.), Karácsonykor és Újévkor is. Ilyenkor a gyerekek és fiatalok körbejárják a falut, a szomszédokat, és régi hagyományos dalokat énekelnek. A házigazdák gyümölccsel, naranccsal, édességekkel és pénzzel traktálják a vendégeket. Az ősi néptáncok és hagyományok részei a város védőszentjének ünneplésekor is. Blato-ban Szent Vicenca-t ünneplik április 28-án, Korcula-ban Szent Tivadart július 29-én, Zrnovo-ban és Postrana-ban pedig Szent Rókust augusztus 16-án.
Ezeket a táncokat a nyár folyamán többször is láthatjuk, számos alkalommal.
A "Kumpanija" Lovagi Társaság 1927-ben alakult. A társaság Blato-ban működik. Minden év április 28-án Szent Vincenc mártírnő (a település védőszentje, földi maradványai Blato-ban vannak) napján lovagi játékokat szerveznek. A játékok során két "hadsereg" csap össze, melyek alkalmával az otthonukat védik. Ez a játék jelképezi azt a sok évszázados hagyományt, mikor ősapáik életük árán védték meg szülőföldjüket. A "kumpanija" régen egy harci egységet jelölt. A kumpanija vezetője a "kapitan". Ő indítja a játékot, kezében kivont karddal táncot lejt. A lovagi játék leglátványosabb része az "alfir" (zászlóvivő) tánca. A lovagi játékok végén a katonák a hölgyekkel táncolhatnak. Ezt a táncot nevezik "tanac"-nak. A kumpanija zenei aláfestését fúvós hangszerek és harci dobok biztosítják. Az ezer éves hagyományok szerint a kumpanija idején egy ökröt is feláldoztak, de ezt pár évtizede elhagyják. A lovagi játékok színhelye a Blato-i Mindenszentek temploma előtt álló tér, a "plokata".
A "Kumpanija" történelmi alapját a Giča-i csata szolgálja, amely 1571-ben zajlott le a Blato és Prižba közötti út mentén elterülő mezőn. A csata a törökök és Blato-i lakosok között folyt le, miután a törökök nőket és gyermekeket raboltak el, részint rabszolgának, részint janicsárokká nevelés céljából. Ekkor a helyi férfiak milíciát alakítottak, ún. Kumpanija-t. A csatában a Blato-iak legyőzték a törököt és kiszabadították családjaikat.
Különleges látványosságnak számítanak a templomi felvonulások, melyeket évente több alkalommal is tartanak, például Pünkösdkor, Szent Márk vagy Szent Tivadar ünnepén. A sziget városaiban a vallásos kalendáriumoknak megfelelően (általában január közepétől Hamvazószerdáig) karneválokat rendeznek. Ilyenkor maszkabálokat és maszkos felvonulásokat szerveznek, minden egyes héten. A felvonulások alkalmával a maszkba öltözött felvonulók kis rögtönzött műsorokkal szórakoztatják a gyermekeket és a nézőket.
Moreska kardtánc
aisipos

A Korcula-sziget gasztronómiája

A szigeten jellegzetes horvát ételeket kóstolhatnak meg a turisták. Az ételek alapja a hal, a tenger gyümölcsei és a zöldségek, gyümölcsök. Az olívaolaj és a friss zöld fűszerek elengedhetetlenek a főzés során. Számos zöldség köret közül lehet választani, amelyeket párolva, sütve kóstolhatunk meg. A saláták is nagyon népszerűek a szigeten, sajt-, polip- és halsaláták közül választhatunk, amelyek nagyon ízletesek. A halat és a húsféléket, például bárányt és szárnyasokat grillezve készítenek általában, de az ízesítés mindig más, a zöld fűszerek nem megszokott ízeket kölcsönöznek az ételeknek.
Az édesség kedvelői is találnak kedvükre valót a szigeten, a legtöbb ünnepi alkalomra is ezeket a finomságokat készítik az itt élők. A klasuni egy mandulával töltött sütemény, amelyet mindenképpen meg kell kóstolni, de a krokánt (őrölt mandula megpirítva, cukorral) is kihagyhatatlan. A hrostule vagyis az olajban sült fánk és a kotonjata (birsalmasajt) is nagyon kedveltek. A helyiek gyümölcsöket is fogyasztanak desszertként, mint például az édes füge, vagy a saját maguk termelt idény gyümölcsök. A Korcula-sziget híres bortermelő vidék, így az ételek mellé érdemes elfogyasztani egy pohár finom bort is. Minden ételhez más és más bor illik, de a választék hatalmas, így mindenki talál a számára megfelelő ízű bort, amely az étel mellé is dukál.
A klasuni egy mandulával töltött sütemény, amelyet mindenképpen meg kell kóstolni.


Korcula-sziget települései


Korčula

Korcula a sziget fővárosa, amely hihetetlen történelmi és kulturális múltra tekint vissza. A városba látogatók számtalan látványosságot tekinthetnek meg, templomok, múzeumok sokasága vár a turistákra. A sok lenyűgöző látványosságon kívül szórakozási lehetőségek is akadnak bőven. Korcula városban lehetetlen unatkozni! Tovább... Korcula

Lumbarda

Lumbarda egy kedvelt hely a turisták körében, amely Korcula várostól mindössze 7 kilométerre, a sziget dél-keleti részén van. A festői szépségű kisváros számtalan természeti szépséggel büszkélkedhet, mint például a fenyő parkok, az olajfa ültetvények, kőbányák és gyönyörű homokos, sziklás strandok. A városban a művészetnek is nagy hagyománya van, több világhírű szobrász is született itt. Tovább... Lumbarda

Zrnovo

Zrnovo egy vonzzó kis település a Korcula-sziget kontinentális felén. A kecses ciprusokkal teli üdülőhely mindössze 4 km-re található Korcula városától. Zrnovo a Vela Luka és Korcula közti aszfaltút mentén fekszik, hozzá négy kisebb település is tartozik: Prvo Selo, Brdo, Kampus és Postrana. Ezeken túl, Zrnovo az adminisztratív központja két másik kis halászfalucskának is, Bania-nak és Bila Glavica mezőgazdasági körzetének. Tovább... Zrnovo

Pupnat

Pupnat 12 kilométerre van a sziget fővárosától. A házak építészeti stílusa elkápráztatja a turistákat, mivel számtalan épület készült kőből. A faluba látogatva érdemes megtekinteni a templomokat, amelyek jó néhány évszázaddal ezelőtt épültek. Tovább... Pupnat

Račišće

Racisce 12 kilométerre fekszik Korcula várostól. Itt gyönyörű táj és csodás fürdőzési lehetőségek várják a nyaralókat. A víz szerelmesei számtalan strandon élvezhetik a nyaralást, de a vízi sportokat is kipróbálhatják. Kirándulási lehetőségek is akadnak, de egy kellemes séta alatt is megcsodálhatjuk a tájat és a növényzetet. Tovább... Racisce

Čara

Cara 25 kilométerre fekszik Korcula várostól. A faluban látványosságok is várják a turistákat, bár ez egy tipikusan szőlő-bortermelő falucska. A falu egy domb déli lejtőjén terül el, amely alatt kiterjedt, termékeny termőföldek találhatóak, melyeket szőlőültetvények borítanak. Itt termesztenek egy különleges szőlőfajtát, a Posip-ot. Tovább... Cara

Smokvica

Smokvica faluját körülbelül 30 km-re találjuk Korcula óvárosától. A kis településnek körülbelül ezer lakosa van. A falu egy domb déli oldalának lejtőjén terül el, ezért éghajlata kellemes, hiszen a domb megvédi a kellemetlen, hideg északi széltől a Bórától. Tovább... Smokvica

Blato

Blato egy jellegzetes mediterrán városka a Korcula-sziget szívében. A településhez közeli tengerpart kis öbleiben kellemesen eltölthető a családi vakáció, különleges élvezetet nyújt a fenyves illata és a kristály tiszta, kék tenger látványa. Blato kulturális és történelmi örökségét felfedezhetjük gyalogos vagy kerékpáros túrázásaink során is. Tovább... Blato

Vela Luka

Vela Luka a sziget nyugati oldalán található város, 45 km-re Korcula városától. Jelenleg a városnak 4500 lakosa van, így ez a település a legnagyobb a szigeten, lakosainak számát tekintve. Vela Luka közelében egy gyönyörű barlang is található, a Vela Spila, amelyet mindenképpen érdemes megtekinteni, mert itt gyökerezik a mediterrán civilizáció. Tovább... Vela Luka

Zavalatica

Zavalatica egy kis városka a Korcula-sziget déli oldalán, egy kis természetes öbölben, 30 km-re Korcula városától és mindössze 2 km-re Cara-tól. A településnek mindössze 400 lakosa van, találunk postahivatalt, orvosi rendelőt és más szolgáltató egységeket, melyek biztosítják a zavartalan nyaralást. Találunk itt boltot, kávézót, éttermet és számos gyönyörű strandot is.
A "Zitna" strand az azonos nevű szomszédos öbölben található, körülbelül 300 méterre Zavalatica-tól. Leginkább azok számára ajánlott, akik családjukkal érkeznek nyaralni, ugyanis ez egy kis, nyugodt strand gyönyörű természetes környezetben.
Különösen a hajózók számára lehet vonzó hely Zavalatica, hiszen innen el lehet indulni felderíteni a szomszédos Lastovo-szigetet és a környező szigetvilágot.
A Zitna strand az azonos nevű öbölben található, körülbelül 300 méterre Zavalatica-tól.

Brna

A Brna nevet viseli az a kis település és öböl, amely a Korcula-sziget déli partján fekszik 4 km-el dél-nyugatra Smokvica-tól és 20 km-rel dél-keletre Vela Luka-tól. A Brna-öblöt két részre osztja a Mali Zaglav-félsziget. Az öböl keleti felében található a kis település és a kikötő. A sziget déli oldalának part menti útja nyugati irányban halad tovább Prziba és Grscica irányába. A Brna és Prizba között elterülő partszakasz előtt számos kis szigetecske található: a Vrhovnjak, a Crklica, a Stupa, az Otocac és a Sridnjak. A szigeteket a Splitből induló kompjáratokkal lehet megközelíteni.
Akárcsak a teljes régió, Brna is híres borászatáról, legfőképp a Rukatac-ról és a Posip-ról. Ennek köszönheti a település a fejlődését is a XIX. században, mivel a közeli Smokvica kikötőjéből indultak útnak a bort szállító hajók az Adrián át az egész Földközi-tenger térségébe. Brna szomszédságában található az Istruga-öböl ahol egy üdülőközpont található, két teniszpályával, ping-pong asztalokkal, kézi- és strandröplabda-pályával. A településen találunk boltot, postát és pár éttermet is, melyek kiváló, friss halételeket, gyümölcsöt, zöldségköreteket kínálnak fel a vendégeknek és természetesen kiváló minőségű borokat. Itt modern módon felszerelt magánszállások és apartmanok állnak a turisták rendelkezésére.
A Brna-öblöt két részre osztja a Mali Zaglav-félsziget.

Brna

Prižba

Prizba számos kis öbölből és két félszigetből áll a Ratak-ból és a Priscapac-ból. A Priscapac-félszigeten egy kis turista paradicsom van, ahol minden szolgáltatás megtalálható a vendégek kényelme érdekében.
A Prizba-öböl környéke egy viszonylag nagy területet fed le a sziget déli partján, közel Blato-hoz, Smokvica-hoz, Brna-hoz és Istruga-hoz. Az öböl a Lastovo-szigetre néz, valamint a Cerin, Stupa, Crklica, Sridnjak és Vrhovnjak szigetecskékre. Magát az öblöt két kisebb öböl alkotja a Vela és a Mala Prizba, melyek egy kis földnyelvet alkotnak.
A Ratak-félsziget a település központja, itt található egy kavicsos strand és egy kis kolostor, az Irgalmas Nővérek kolostora. Prizba környékén számos szőlőültetvény található, valamint néhány régi villa, melyek egykor a Korcula-i nemesek tulajdonában voltak.
Prizba-ba egy 45 perces autóút után juthatunk el Korcula városából kiindulva.
Mostanáig a Prizba-öböl partján nem voltak épületek. A hirtelen jött turisztikai fejlődés nyomán a parton nyaralókat építettek Blato lakosai, melyeket szálláshelyekké alakítottak át a turisták számára. Ezeken felül kávézók, éttermek és boltok is nyíltak.
A városkának van kempingje, néhány étterme és kávézója, postahivatala és boltja. A Priscapac apartmannházban pizzériát, szupermarketet és újságos standot is találunk. Prizbában bérelhetünk kerékpárt, de aki szeretne a vizen is hajókázni egyet, az motorcsónakot is bérelhet, melyen ellátogathat a közeli lakatlan szigetekre, ahol kiváló körülmények között lehet úszni, napfürdőzni vagy horgászni. Akik mégis a kerékpár mellett döntenek, azok számos kerékpárút közül választhatnak, Vela Luka-ba, Brna-ba, vagy akár a parton is végig karikázhatunk és felkereshetjük a számos kis öblöt a part mentén.
Prizba-ban is számos kényelmes magánszállás közül választhatunk, melyek komfortosak és modern módon felszereltek.
Prizba

Videók
Korcula-sziget
Dél-Dalmácia



Szólj hozzá

Hozzászólások

Légy te az első hozzászóló

Kapcsolódó cikkek

  • Mljet-sziget
    Mljet-sziget
    A Mljet-sziget a horvát szigetvilág nyolcadik legnagyobb szigete, amelyet a Peljesac-félsziget, Dubrovnik és a Korcula-szi...
  • Pasman-sziget
    Pasman-sziget
    A Pašman-sziget a Zadar szigetvilág egyik szigete az Adriai-tengeren. A Pašman a horvát szigetvilág nagyobb szigetei közé ...
  • Solta-sziget
    Solta-sziget
    A Šolta-szigetet Közép-Dalmáciában találjuk, a dalmát szigetvilágban, a Brac-szigettől nyugatra és Split-től délre. A szig...
RSS